Author: sg_admin

A nagy utazó

A nagy utazó

Gyerekkoromban sokat bámultam a felhőket és biztosan valamilyen módosult tudatállapotban utazgattam a világban. Nagyon szerettem a földrajzot és a történelmet is. Amikor olvastam mindig színes film pergett lelki szemeim előtt, így szívtam magamba az ismereteket, megfilmesítve J

Családunknak nem volt lehetősége utazgatni. A Balatonon először talán hatodikos koromban voltam 1 napra a helyi termelőszövetkezettel. Nem is fürödhettünk, mert áthajóztunk Füredre és vissza.

A gimnázium szervezésében, orosz tagozatos lévén, vonattal utaztunk Kiev-Moszkva-Leningrád útvonalon. Elvarázsoltak a fehér éjszakák… Főiskolás koromban fürödtem először a tengerben Gdansknál! Még nem éreztük a változás szelét… Aztán Bulgáriában többször is az „arany homokon és a napos parton”.  Akkoriban csak a szocialista országokba lehetett utazni. Így voltam az NDK-ban, Csehszlovákiában… Hol vannak már ezek az országok?

Az első nyugatnak számító utazásom, dél felé, Görögországba vitt. 100 dollárt csempésztem ki, na nem a megszokott fogkrémben, amiből több hétig elvoltunk. Persze jouth hostelekben aludtunk, de eljutottunk Krétára is.

Aztán jó munkahelyet választottam, mert tolmácsként minden hónapban Moszkvában a KGST-ben dolgoztam. Akkor már a levegőben volt a peresztrojka.

Két évet töltöttem Svájban, Genfben, ahol utálták a külföldieket… Onnan könnyű volt átugrani Párizsba, Amszterdamba, Lyonba és bejártam a genfi tő környékét is. Nagy élmény volt a montreux-i jazz fesztivál Miles Davis-sel!

A Pénzügyminisztérium Nemzetközi Főosztálya utaztatott a világban. Ekkor már rendes szállodában laktam és néha luxus éttermekben vacsoráztunk a partnerek meghívására. New Yorkban, Sydneyben és sok más helyen. Ha hosszú életű leszek, megírom utazásaim történetét. Ahogy időm engedi, teszek majd fel képeket is.

A sztorizó

A sztorizó

Ha érdekelnek a kedves, vidám, néhol szomorú történetek, akkor majd olvashatod őket, amikor felkerülnek 🙂

Mindig, vagy inkább sokszor intenzív életet éltem. Szerettem a kihívásokat, néha a szélsőségeket…

Ami ebből megosztható…  ÉRDEKEL?

A tréner

A TRÉNER

Bár gyerekkoromban színésznő vagy tanárnő akartam lenni. Helyette Külkereskedelmi Főiskolára mentem, hogy 3 év múlva már dolgozhassak. Estin végeztem az ELTE Jogi karán, majd adminisztratív munkakörben dolgoztam Genfben. Valaki nagyobb fantáziát látott bennem és hazacsábított a Pénzügyminisztériumba. Sosem gondoltam volna, hogy valaha tréningeket tartok, könyveket írok és beszélgetésekben (coaching) támogatom mások változását.

A tanítás és a segítés szóval még mindig nem tudok azonosulni. Ezért inkább érzem magam facilitátornak, aki támogatja a folyamatot. Hiszem, hogy mindenki rendelkezik a számára szükséges erőforrásokkal, csak nem fér hozzá. Talán azért mert el sem hiszi, vagy, mert soha nem kereste, nem ismerte fel. Az én feladatom a tréningeken és a coachingban is, hogy mindenki megtalálja, felismerje a benne rejlő különleges kincseket és felszínre hozva kiegyensúlyozottabb, sikeresebb, boldogabb életet élhessen.

A könyveimet is azért írtam, hogy akik bármilyen okból nem jutnak el a tréningekre, legyen lehetőségük megismerni a változás művészetét. Azt mondják, úgy írok, ahogy beszélek. Talán igaz. Nagyon örülök, ha az olvasó érzi, hogy hozzá szólok, hogy mellette állok és figyelem, ahogy egyedül végigcsinálja a gyakorlatokat. Ilyen visszajelzéseket kapok.

Számomra trénerként és coachként nincs felemelőbb, nemesebb feladat, mint jelen lenni és figyelemmel kísérni mások változását. Folyamatosan rengeteget tanulok a résztvevőktől, amiért külön hálás vagyok. Csodálatos megtapasztalni nap mint nap, hogy a küldetésem által vezérelt életet élhetek.