Gyerekkoromban sokat bámultam a felhőket és biztosan valamilyen módosult tudatállapotban utazgattam a világban. Nagyon szerettem a földrajzot és a történelmet is. Amikor olvastam mindig színes film pergett lelki szemeim előtt, így szívtam magamba az ismereteket, megfilmesítve J

Családunknak nem volt lehetősége utazgatni. A Balatonon először talán hatodikos koromban voltam 1 napra a helyi termelőszövetkezettel. Nem is fürödhettünk, mert áthajóztunk Füredre és vissza.

A gimnázium szervezésében, orosz tagozatos lévén, vonattal utaztunk Kiev-Moszkva-Leningrád útvonalon. Elvarázsoltak a fehér éjszakák… Főiskolás koromban fürödtem először a tengerben Gdansknál! Még nem éreztük a változás szelét… Aztán Bulgáriában többször is az „arany homokon és a napos parton”.  Akkoriban csak a szocialista országokba lehetett utazni. Így voltam az NDK-ban, Csehszlovákiában… Hol vannak már ezek az országok?

Az első nyugatnak számító utazásom, dél felé, Görögországba vitt. 100 dollárt csempésztem ki, na nem a megszokott fogkrémben, amiből több hétig elvoltunk. Persze jouth hostelekben aludtunk, de eljutottunk Krétára is.

Aztán jó munkahelyet választottam, mert tolmácsként minden hónapban Moszkvában a KGST-ben dolgoztam. Akkor már a levegőben volt a peresztrojka.

Két évet töltöttem Svájban, Genfben, ahol utálták a külföldieket… Onnan könnyű volt átugrani Párizsba, Amszterdamba, Lyonba és bejártam a genfi tő környékét is. Nagy élmény volt a montreux-i jazz fesztivál Miles Davis-sel!

A Pénzügyminisztérium Nemzetközi Főosztálya utaztatott a világban. Ekkor már rendes szállodában laktam és néha luxus éttermekben vacsoráztunk a partnerek meghívására. New Yorkban, Sydneyben és sok más helyen. Ha hosszú életű leszek, megírom utazásaim történetét. Ahogy időm engedi, teszek majd fel képeket is.