Georgie
Gyerekkoromban sokat bámultam a felhőket és biztosan valamilyen módosult tudatállapotban utazgattam a világban. Nagyon szerettem a földrajzot és a történelmet is. Amikor olvastam mindig színes film pergett lelki szemeim előtt, így szívtam magamba az ismereteket, megfilmesítve J
Családunknak nem volt lehetősége utazgatni. A Balatonon először talán hatodikos koromban voltam 1 napra a helyi termelőszövetkezettel. Nem is fürödhettünk, mert áthajóztunk Füredre és vissza.
A gimnázium szervezésében, orosz tagozatos lévén, vonattal utaztunk Kiev-Moszkva-Leningrád útvonalon. Elvarázsoltak a fehér éjszakák… Főiskolás koromban fürödtem először a tengerben Gdansknál! Még nem éreztük a változás szelét… Aztán Bulgáriában többször is az „arany homokon és a napos parton”. Akkoriban csak a szocialista országokba lehetett utazni. Így voltam az NDK-ban, Csehszlovákiában… Hol vannak már ezek az országok?
Az első nyugatnak számító utazásom, dél felé, Görögországba vitt. 100 dollárt csempésztem ki, amiből több hétig elvoltunk. Persze youth hostelekben aludtunk, de eljutottunk Krétára is.
Aztán jó munkahelyet választottam, mert tolmácsként minden hónapban Moszkvában a KGST-ben dolgoztam. Akkor már a levegőben volt a peresztrojka.
Két évet töltöttem Svácjban, Genfben, ahol utálták a külföldieket… Onnan könnyű volt átugrani Párizsba, Amszterdamba, Lyonba és bejártam a genfi tő környékét is. Nagy élmény volt a montreux-i jazz fesztivál Miles Davis-sel!
A Pénzügyminisztérium Nemzetközi Főosztálya utaztatott a világban. Ekkor már rendes szállodában laktam és néha luxus éttermekben vacsoráztunk a partnerek meghívására. New Yorkban, Sydneyben és sok más helyen. Ha hosszú életű leszek, megírom utazásaim történetét. Ahogy időm engedi, teszek majd fel képeket is.
Ha érdekelnek a kedves, vidám, néhol szomorú történetek, akkor majd olvashatod őket, amikor felkerülnek 🙂
Mindig, vagy inkább sokszor intenzív életet éltem. Szerettem a kihívásokat, néha a szélsőségeket…
Ami ebből megosztható…
ÉRDEKEL?
Bár gyerekkoromban színésznő vagy tanárnő akartam lenni. Helyette Külkereskedelmi Főiskolára mentem, hogy 3 év múlva már dolgozhassak. Estin végeztem az ELTE Jogi karán, majd adminisztratív munkakörben dolgoztam Genfben. Valaki nagyobb fantáziát látott bennem és hazacsábított a Pénzügyminisztériumba. Sosem gondoltam volna, hogy valaha tréningeket tartok, könyveket írok és beszélgetésekben (coaching) támogatom mások változását.
A tanítás és a segítés szóval még mindig nem tudok azonosulni. Ezért inkább érzem magam facilitátornak, aki támogatja a folyamatot. Hiszem, hogy mindenki rendelkezik a számára szükséges erőforrásokkal, csak nem fér hozzá. Talán azért mert el sem hiszi, vagy, mert soha nem kereste, nem ismerte fel. Az én feladatom a tréningeken és a coachingban is, hogy mindenki megtalálja, felismerje a benne rejlő különleges kincseket és felszínre hozva kiegyensúlyozottabb, sikeresebb, boldogabb életet élhessen.
A könyveimet is azért írtam, hogy akik bármilyen okból nem jutnak el a tréningekre, legyen lehetőségük megismerni a változás művészetét. Azt mondják, úgy írok, ahogy beszélek. Talán igaz. Nagyon örülök, ha az olvasó érzi, hogy hozzá szólok, hogy mellette állok és figyelem, ahogy egyedül végigcsinálja a gyakorlatokat. Ilyen visszajelzéseket kapok.
Számomra trénerként és coachként nincs felemelőbb, nemesebb feladat, mint jelen lenni és figyelemmel kísérni mások változását. Folyamatosan rengeteget tanulok a résztvevőktől, amiért külön hálás vagyok. Csodálatos megtapasztalni nap mint nap, hogy a küldetésem által vezérelt életet élhetek.