Georgie
Gyerekkoromban sokat bámultam a felhőket és biztosan valamilyen módosult tudatállapotban utazgattam a világban. Nagyon szerettem a földrajzot és a történelmet is. Amikor olvastam mindig színes film pergett lelki szemeim előtt, így szívtam magamba az ismereteket, megfilmesítve J
Családunknak nem volt lehetősége utazgatni. A Balatonon először talán hatodikos koromban voltam 1 napra a helyi termelőszövetkezettel. Nem is fürödhettünk, mert áthajóztunk Füredre és vissza.
A gimnázium szervezésében, orosz tagozatos lévén, vonattal utaztunk Kiev-Moszkva-Leningrád útvonalon. Elvarázsoltak a fehér éjszakák… Főiskolás koromban fürödtem először a tengerben Gdansknál! Még nem éreztük a változás szelét… Aztán Bulgáriában többször is az „arany homokon és a napos parton”. Akkoriban csak a szocialista országokba lehetett utazni. Így voltam az NDK-ban, Csehszlovákiában… Hol vannak már ezek az országok?
Az első nyugatnak számító utazásom, dél felé, Görögországba vitt. 100 dollárt csempésztem ki, amiből több hétig elvoltunk. Persze youth hostelekben aludtunk, de eljutottunk Krétára is.
Aztán jó munkahelyet választottam, mert tolmácsként minden hónapban Moszkvában a KGST-ben dolgoztam. Akkor már a levegőben volt a peresztrojka.
Két évet töltöttem Svácjban, Genfben, ahol utálták a külföldieket… Onnan könnyű volt átugrani Párizsba, Amszterdamba, Lyonba és bejártam a genfi tó környékét is. Nagy élmény volt a montreux-i jazz fesztivál Miles Davis-sel!
A Pénzügyminisztérium Nemzetközi Főosztálya utaztatott a világban. Ekkor már rendes szállodában laktam és néha luxus éttermekben vacsoráztunk a partnerek meghívására. New Yorkban, Sydneyben és sok más helyen. Ha hosszú életű leszek, megírom utazásaim történetét. Ahogy időm engedi, teszek majd fel képeket is.
Ha érdekelnek a kedves, vidám, néhol szomorú történetek, akkor majd olvashatod őket, amikor felkerülnek 🙂
Mindig, vagy inkább sokszor intenzív életet éltem. Szerettem a kihívásokat, néha a szélsőségeket…
Ami ebből megosztható…
ÉRDEKEL?
Bár gyerekkoromban színésznő vagy tanárnő akartam lenni. Helyette Külkereskedelmi Főiskolára mentem, hogy 3 év múlva már dolgozhassak. Estin végeztem az ELTE Jogi karán, majd adminisztratív munkakörben dolgoztam Genfben. Valaki nagyobb fantáziát látott bennem és hazacsábított a Pénzügyminisztériumba. Sosem gondoltam volna, hogy valaha tréningeket tartok, könyveket írok és beszélgetésekben (coaching) támogatom mások változását.
A tanítás és a segítés szóval még mindig nem tudok azonosulni. Ezért inkább érzem magam facilitátornak, aki támogatja a folyamatot. Hiszem, hogy mindenki rendelkezik a számára szükséges erőforrásokkal, csak nem fér hozzá. Talán azért mert el sem hiszi, vagy, mert soha nem kereste, nem ismerte fel. Az én feladatom a tréningeken és a coachingban is, hogy mindenki megtalálja, felismerje a benne rejlő különleges kincseket és felszínre hozva kiegyensúlyozottabb, sikeresebb, boldogabb életet élhessen.
A könyveimet is azért írtam, hogy akik bármilyen okból nem jutnak el a tréningekre, legyen lehetőségük megismerni a változás művészetét. Azt mondják, úgy írok, ahogy beszélek. Talán igaz. Nagyon örülök, ha az olvasó érzi, hogy hozzá szólok, hogy mellette állok és figyelem, ahogy egyedül végigcsinálja a gyakorlatokat. Ilyen visszajelzéseket kapok.
Számomra trénerként és coachként nincs felemelőbb, nemesebb feladat, mint jelen lenni és figyelemmel kísérni mások változását. Folyamatosan rengeteget tanulok a résztvevőktől, amiért külön hálás vagyok. Csodálatos megtapasztalni nap mint nap, hogy a küldetésem által vezérelt életet élhetek.
Ezzel már régóta adós vagyok, hiszen idestova két éve, hogy megtaláltam legújabb szenvedélyem.
2018 decemberében egy kedves ismerősöm megkérdezte, hogy akarom-e a Szilvesztert Spanyolországban tölteni. Malaga és Alicante között találtam magam egy golfparadicsomban egyedüli nem golfozóként. Vittem könyveket, laptopot, hogy majd lekötöm magam, amíg a többiek golfoznak. Minden másként történt. Az első két nap kísértem egy flightot és vezettem a scorecardjukat. Ja, a golf tele van angol nyelvű kifejezésekkel, mivel a skótoktól indult….
Nagyon tetszett a játék és elhatároztam, hogy veszek is pár golfórát. Sikerült kifognom (50 euró/óra) a hely legprofibb golfozóját, egy angol úriembert. Aki azt mondta, ha eltalálom azt a kis labdát azzal a kicsi ütőfejjel, az már nagyon jó, és ha a labda még repül is, akkor nagyon ügyes vagyok. Hát az utóbbi jött be, mire Martin meg is jegyezte, hogy biztosan golfoztam már. Biztosan, de nem ebben az életemben… 🙂
A második órát már felvette a tabletjével és bemutatta, hogyan üt egy kezdő és egy profi. Ekkor középre tette az én ütéseimet, és lássatok csodát a mozdulataim inkább a jó játékoséra hasonlítottak. Bíztatott arra, hogy kezdjek el golfozni, amikor hazatérek. A csoportban ajánlottak is golfoktatót, akivel gyorsan kapcsolatba léptem, de hónapokat kellett várni, mert 2019 márciusa nagyon esős volt és csak március 23-án volt az első órám. Azóta is járok Tóbihoz és folyamatosan fejlődöm. Az idei évben 39 lett a hcp. Minél jobban játszol, annál kisebb ez a pontszám. Tavaly 46-ról indultam és azt a cél tűztem ki, hogy 40 alá megyek. Hát ez sikerült is 🙂 Bejött az NLP célkitűzés… 2021-re már pontosabban tűztem ki a célom- 29 hcp!
Mit is adott, és ad folyamatosan nekem a golf?
Bevallom, soha nem szerettem kirándulni, csak a társaság miatt mentem el néha. Most folyamatosan kint vagyok a természetben, és élvezem a napfényt, a csodálatos környezetet. Elég furcsán barnultam a golfszoknya alatt, a golfcipő felett, és a jobb kezem is világosabb, mert azon van a golfkesztyű. Ja, én balkezes vagyok. Bár jobb kézzel írok, és fogom az evőeszközt, mert kiskoromban átszoktattak, hogy a „szépkezembe” fogjam a ceruzát.
Azt hittem tudok fókuszálni, na, nem. Annyi mindenre kell egyszerre figyelni: hogyan fogod az ütőt, fontos a beállás, testtartás, minden mozdulat, lásd, hogy az ütő megüti a labdát, és csak utána nézheted meg, hogy hol landolt … Ez a megosztott figyelem nagyon hasznos a mindennapokban, a tréningeken is. Máshogy tudok fókuszálni, kiélesedett a figyelmem, és jobban hallgatok a testem üzeneteire is. A golf erősíti a testtudatosságot.
A legnagyobb meglepetés, hogy élvezem a versenyeket. Eddig azt gondoltam, hogy én nem szeretek versenyezni. Szeretek nálam jobban játszókkal golfozni. Sokat tanulok abból, ahogy figyelem őket. Nem zavar, ha az eredményem sokkal rosszabb az övékénél. Persze örülök, ha jókat ütök és sikerül javítanom, azaz csökkentenem a hcp pontjaimat, de nem ez a fontos. Magammal játszom és a pályával. Ha előfordul, hogy egy-egy szakaszon kevesebb ütéssel gurul be a labdám a lyukba, mint a jó játékosoknak, nem az dob fel, hanem az, hogy meghaladtam saját magam.
Külön regényt tudnék írni arról, hogy a golf egy önismereti folyamat. Hogyan viselkednek a többiek? Hogyan viselkedem én velük? Ki hogy áll a versengéshez? Örülünk-e a másik jó eredményének? Értékeljük-e a saját és mások jó ütéseit?
A golf fiatalít! Ha így folytatom még 90 éves koromban is játszani fogok 🙂
